Magyarország esélyei a VéBén

A virtuális VéBé, avagy Magyarország esélyei Brazíliában

Most, hogy véget ért egy forduló a világbajnokságon, és láthattuk az összes csapatot a tornán, az ember elgondolkozik, eljátszadozik a gondolattal: vajon miként szerepelnének hazai kedvenceink, ha valamelyik csoportban, 28 év után helyet követeltek volna maguknak.

A megközelítés, az álomutazás egyetlen kritériuma egyszerű, behelyettesítettem az általam vélt leggyengébb csapat helyére a szerethetőt. Na, hajrá Magyarország!
Az „A” csoportban, miután lezajlott a félkész sao paulói stadionban a nyitómérkőzés, Magyarország Mexikóval találkozott volna Natalban. Miguel Herrera valószínűleg heteket töltött volna videózással, elemzéssel, hogy kit állítson csatasorba a támadó szekcióba. Vajon Giovani Dos Santos, Javier Hernandez, vagy Peralta tudná a legjobban megszorongatni a Lang-Lipták tengelyt? A közép-amerikaiak szervezett, és gyors futballt játszanak, kiválóan képzett játékosok alkotják a csapat minden részegységét. A realitás alapján, nézve a tegnapi, brazilok ellen nyújtott produktumukat is, ha fájó is ilyet kimondani, nem egy súlycsoport a két válogatott egyelőre. Az eredmény, a különbség 4-1, nem a javunkra. A Brazilokkal való összehasonlítás nyilván felesleges, nem sokáig bírná csapatunk azt a nyomást, melyet a technikailag képzett, villámgyors sárga-kékek mellett, a 60 ezres publikum varázsolna a helyszínen, 4-0. Talán Horvátország ellen lenne a legtöbb esélyünk arra, hogy egy-két eltiltás, sérülés után, mely szomszédjainkat tizedelné, egy szoros mérkőzést játszunk. Ameddig bírjuk erővel, a jóval gyorsabb, dinamikusabb „vatreni” ellen. 3-1! Magyarország az „A” csoportban 0 ponttal, 2-11-es gólkülönbséggel végezne a negyedik helyen.
A „B” csoportban sem várna ránk több sikerélmény. A hollandok ellen sosem ússzuk meg 5 kapott gól alatt, de a gyengébben kezdő spanyolok sem azért nem vertek meg minket eddig ilyen arányban, mert nem jött ki a két csapat közötti klasszis különbség, hanem mert 2002-ben játszottunk velük utoljára. Az orange jelen formája alapján 6-0, a spanyolok idegi és lelki fáradtságára való tekintettel 6-1. Miután a hosszas videó analízis és a számítógép programok után Chilét teljesen feltérképeztük, azt hihetnénk, hogy itt az esély… Vargas, Vidal, Alexis Sánchez és a többiek a megszorongatható kategóriába tartoznak, de ne feledjük: a „vörösök” azt az Ausztráliát győzték le 3-1-re, akitől mi simán kikaptunk az elmúlt években. Tehát őszintén „no chance”, 2-0 nem ide! Magyarország 0 pont, 2-14-es gólkülönbség.
A „C” csoport lenne az, ahol kapirgálhatnánk egy picit, ahol Balázs remek beadásai után Rudolf Geri „bödejöningezhetne” többször is. Bár Kolumbia nem kegyelmezne nekünk (sima 3-0), de talán Didier-vel már meg lehetne beszélni egy X-et. Ha Kalou és a Touré brothers sérültet jelentenek. A realitás azért itt is inkább 2-1. A görögök rosszul kezdtek, sanszuk sem volt, nekünk sem lenne ellenük. Ahogy azt majd a selejtezőkön tapasztalhatjuk, a 2 és fél évvel előttünk járó „kalózok” gyorsabb, energikusabb futballt játszanak, sem fizikálisan, sem dinamikában nem lennénk versenyben. Nem lenne nagy a különbség, pláne a jelenlegi formájuk alapján, de két gól még mindig van közöttünk. 3-1! Hungary 0 pont, 2-8-as gólkülönbség!
A „D” csoport nem a mi játszóterünk. Jelenleg azt is nehéz megmondani, hogy melyik válogatott helyett raknám be a mieinket, de egy biztos: sem Olaszország, sem Anglia, sem Uruguay ellen egy cseppnyi esélyünk sem lenne. Costa Rica ellen felcsillanhatott volna a remény, ha nem gázolják el a „La Celeste”-t az első kanyarban. Az olaszok taktikus, visszahúzódó, óvatos futballjuk miatt csak 2-0-ra vernének, ellenük még a sok tolódás sem segítene, az angolok is csak 3-1-re tudnának legyűrni, viszont az uruguayiak futballja nagyon nem feküdne nekünk. Kemények, gyorsak, veszélyesek: 4-0 nem ide! Magyarország 0 pont, 1-9-es gólkülönbség.
Az „E” csoportban viszont már taktikázhatnánk. Megpróbálhatnánk túljárni a tapasztalatlan Hitzfeld és Deschamps eszén, de a harmadik meccsen akár még el is csíphetnénk egy pontot, a csak 3000 méter tengerszint feletti magasságon teljesíteni tudó „trikolór”-tól. Itt látnám az egy pont lehetőségét, 1-1. Svájc azért nem a mi szintünk, 2-0, és a franciák is másképp játsszák ezt a szép játékot, 3-0! Magyarország 1 pont, 1-6-os gólkülönbség. 
Bárki bármit állít a magyar előrelépésről, de szerintem az „F” csoportban is lenne esélyünk!!! 1 pontra! Argentína, Messi nélkül is 6-1, de a bosnyákok sem kegyelmeznének, nem is akarnánk őket megbántani. 2-1! Nigéria viszont sebezhető. Egy iráni fifikával dúsított, mindenkit álomba szenderítő 90 perc után, mi is jók lennénk az 1 pontra! 0-0! Magyarország 1 pont, 2-8-as gólkülönbség!
A „G”-ben megint szegény Bogdán Ádi fáradna el leginkább, több napig masszírozhatná a stáb a derekát a sok hátradőléstől, hajolástól. Németország számunkra még távcsővel is elérhetetlen, hiszen nincs már 2 gólos Torghelle Sanyink, aki megmenthetne attól, hogy minimum ne egy portugál 4-essel távozzunk! Legyünk tehát udvariasak: 4-0! Portugália feltartóztatása is okozhatna egy kis problémát, pláne az első mérkőzésüket követően, hiszen pont ellenünk kellene visszahozni az önbizalmukat. Attól tartok, ez sikerülne, a realitás jelenleg: 5-1! Amerika ellen sem lenne mit keresgélni. Ezt az erőtől duzzadó, villámgyors játékot, a német precizitással ötvözve sajnos nem bírnánk sem fizikálisan, sem pszichésen. Nem lenne hatalmas különbség, de így is minimum 2-0! Hungary 0 pont, 1-11-es gólkülönbség.
A „H” csoport lenne újfent az, ahol számíthatnánk egy kis adakozásra. Belgium ellen nem lenne kegyelem (4-1), és az oroszok is több évvel előttünk járnak, ráadásul egy rutintalan edzővel és anyagi gondokkal is küzdenek (2-1), de Algéria ellen megint játszhatnánk egy szorosat, egy ki-ki meccset… persze, ha Halilhodzic nem játszatja Bougherra-t és Feghouli-t. Az utolsó meccsen ellenük is jók lehetnénk egy 1-1-re, ha videóztunk, tolódtunk és haraptunk eleget. Magyarország 1 pont, 3-7-es gólkülönbség.
Kár szépíteni, de nem tartunk még ott, hogy akár a gondolat által is vezérelve elképzeljük, hogy fiaink fejtörést okoznak bármely világbajnoki résztvevőnek. Lehet, hogy pont az esélytelenek nyugalma, és a 28 éve szűz kéz segíthetne? Nem hiszem, erre csak Sandra Bullock és a rendező, Jon Turteltaub tudna egy jó receptet: „Aludj csak, én álmodom”!

fotó: scaryfootball.com