Portugáliára hangolva

Sokat gondolkoztam a napokban…

Megkeresett a Nemzeti Sport egyik újságírója a múlt héten, hogy mondjam el a véleményemet arról, mit várok az U19-es válogatottól, valamint az Európa Bajnokságtól. Zavarba jöttem… 

Zavarba, mert ha az ember őszintén elmondja a véleményét, amit a háttérbeszélgetések alatt mindenki lát, mindenki vállal, nyíltan nagyon kevesen, akkor Ő a futball ellensége, egy „persona non grata”, akit el kell távolítani ebből a közegből. Ha nem mondja el, amit lát, amit tapasztal, akkor a hitelességét, a szakmai hozzáértését kérdőjelezik meg. Ezért próbáltam a száraz tényekre hagyatkozni:

„A labdarúgás szakértői azt vallják, hogy körülbelül 25-30.000 fiatalból lesz egy sztár. Ha a „tömeg” oldaláról próbálnánk megközelíteni az U19-es válogatottunk esélyeit, akkor nagy fába vágnánk a fejszénket. Portugáliában 10,5, Izraelben 8,2, Ausztriában 8,5 és kis hazánkban 9,8 millió ember él. A háttér tehát adott! – vagy mégsem? Costa Rica történelmi vb szereplése óta tudjuk, nem minden a számok mentén dől el. Ha bárkit megállítunk külföldön, hogy mondjon egy sztárt a 4 csapat játékosai közül, valószínűleg mindenki Ronaldo nevét vágná rá azonnal, de előbb jutna például a Bayern sztárja, az elmúlt két év legjobb osztrák sportolója, Alaba is az emberek eszébe, mint bármely magyar hírességé. A nagy sztárjaink elfogytak, de a remény mindig ott él minden magyar szurkoló szívében. Az NB1-ben és a külföldi jó csapatokban edződő fiataljaink visszaadhatják most a hitet. Nem ők az esélyesek, de hazai környezetben, nagy szurkolótáborral a háttérben megkóstoltathatják újra a siker ízét, a savanyú „szomorodnihoz” szokott futballszeretőkkel. Én nagyon fogok szorítani nekik! Hajrá Magyarország!”

Nem ők az esélyesek! Sajnos igazam lett. Újra győzött a realitás. Hiába a hangzatos szavak, az amszterdami 8-1-es vereség utáni sajtótájékoztató, ahol pont ezt, a ’95-ös korosztályt kiáltotta ki az MLSZ szakmai vezetése a magyar futball következő mentsvárának, megmentőjének.

Minden nagyobb pofon után egy újabb magyarázat, egy újabb reményfoszlány, egy újabb csont, melyet a több éve táplálék és siker nélkül nevelt szurkolóknak oda lehet dobni. Mert minden csoda, minden felháborodás csak 2 napig tart, aztán újra következik a reményekkel teli kommunikációs időszak. Elhitetjük az emberekkel, hogy mi is azonos szinten vagyunk a világ élmezőnyével akkor, ha hajszobrászokkal, Viva Comet díjátadókkal, a régmúlt nagy ikonjaival, és számtalan kommunikációs trükkel készítjük fel a fiataljainkat. Pedig a nemzetközi labdarúgás gyorsvonata pontosan 8 éve elhúzott már mellettük, meg sem állva a magyarországi megállókban. Ezek a fiatalok már messze vannak ettől a szinttől, akinek volt annyi tehetsége, szerencséje, kapcsolata, az már régen kint játszik. De közülük sem lehet ott mindenki a „fináléban”, de ez egy másik érdekes kérdés… a magyar „válogatási” elvek...

Szomorú vagyok, mert ebben a helyzetben, ahol pénz, paripa, fegyver biztosított szeretett sportágunk számára, amikor minden adott ahhoz, hogy valóban előrelépjünk, amikor épülnek a szebbnél szebb stadionok, edzőpályák, műfüves centrumok, amikor anyagilag rendbe tették a klubokat, a szövetséget, amikor soha nem látott mértékben vannak jelen a szponzorok, támogatók, mecénások a labdarúgásban, akkor pont a szakmára nem figyelünk, a kirakatra, amit mindenki lát. A sikerek elmaradnak, a tőkeerős csapataink, a külföldre, hazai kiemelt fizetésük tudatában elszerződni nem tudó, nem vágyó játékosaikkal kiesnek a nemzetközi kupák selejtezőiben, a válogatottaink minden szinten kapják a pofonokat. Nem hiszem el, hogy az érintettek, a szakemberek ezt nem látják?! Nem látják, ahogy egy-egy válogatott meccsen a VIP páholyban fogják a fejüket a valódi „legendák”, olimpiai bajnokok?

De mi reménykedünk… mindig kapaszkodunk valamibe. Igaz, nagy kontrasztot állít elénk egy másik Európa bajnokság, ahol az összes térdünkre fektetett vizes nemzet fenekét jól kiporoljuk, de mi mégis reménykedünk: talán ma, talán Portugália ellen… miért is ne? Akár még nyerhetünk is!

Rudi, ébredj! Indulnunk kell Felcsútra…

Fotó: nemzetisport.hu