FIFA 2014

Valami véget ért...

Valami véget ért, valami fáj…

A tegnapi Riói összecsapással befejeződött a 20. labdarúgó világbajnokság. Németország elsőségét még a legvermesebb ellendrukkerek sem kérdőjelezik meg, hiszen Joachim Löw legénysége végig kiegyensúlyozott, meggyőző teljesítményt nyújtva menetelt végig a tornán, egy másodpercnyi kétséget sem adva afelől, hogy ki emeli majd a magasba július 13-án a Rimet-kupát.

A német futball újra felért a világ csúcsára, köszönhetően annak a céltudatos munkának, a reformoknak, melyet a 90-es évek sikereit követő kudarcok után kezdett el a szövetség vezetése. Stabilizálták a csapatok anyagi helyzetét, bevezették a bevételekkel arányban álló kiadások rendszerét, nem restelltek nemzetközi szakembereket bevonni a tanulás érdekében, és még nagyobb hangsúlyt fektettek az utánpótlásképzésbe. Meg is lett az eredménye: az utánpótláscsapatok sorra szállítják az eredményeket a nagy tornákról, a klubcsapatok rendszeres résztvevői az európai kupák döntőinek, elődöntőinek és a válogatott is kimagaslóan teljesít hosszú évek óta. Brazíliai játékukkal megkoronázták fáradozásaikat és egy új fejezetet indítottak a világ labdarúgásában. Minden latin foci szerelmesnek, szakembernek át kell értékelnie nézeteit, ha a mai sikeres labdarúgás receptjét próbálja elsajátítani. A legtöbb gólt elérő és a legtöbbet passzoló csapat is a Nationalelf lett, tehát a technikát, kreativitást kiválóan sikerült ötvözni a német precizitással, fegyelemmel, és fizikális dolgokkal. (Thomas Müller lett a legtöbbet futó játékos a VéBén)
De ne csak a sikeres Németországnak örüljünk, hiszen egy minden szempontból szórakoztató, sikeres világeseményen vagyunk túl. Pedig nehezen indult. Sokáig mindenki azon idegeskedett, hogy vajon elkészül-e minden stadion, főleg a nyitómérkőzés helyszínéül szolgáló San Paulo-i aréna a június 12-i nyitányra. Elkészült! A csoportmérkőzések rögtön hatalmas meglepetésekkel szolgáltak, hiszen azonnal látható volt: ezen a világbajnokságon már nincsenek „nagy”- és „kiscsapatok”, itt senki sem mehet biztosra, eltűntek a válogatottak közötti különbségek. A közép- és dél-amerikai csapatok erőn felül teljesítettek, az európai sztárcsapatok, esélyesnek kikiáltott alakulatok szenvedtek. Amennyire meglepő volt Costa Rica és Chile továbbjutása a két legnehezebb csoportból, olyannyira volt kiábrándító a világ- és Európa bajnokként érkező spanyolok, olaszok vagy Anglia teljesítménye. Az európai topcsapatok korai búcsúja után, melynek háttérében nyilván ott van az a mérhetetlen sok mérkőzés, melyet ezek a játékosok egy évadban játszanak, mindenki temetni kezdte kontinensünk csapatait. Nem csak csapatait, de futballját is, nagy változásukat sürgetve, korán pálcát törve az érintettek felett. Senkit sem érdekeltek a tények, hogy a VéBé előtt például két héttel még BL döntőn szerepelt az egész spanyol keret, a kritikusok eredményt akartak. Az eredmény, a remény pedig a kiválóan teljesítő Hollandiában és Németországban élt tovább.
Egyre több ember szimpátiáját és támogatását vívták ki a lelkes latin amerikai csapatok. A spanyol hódítású, felfedezésű országok elkápráztatták a nézőket. A „happyplanetindex” által, a világ legboldogabb országának választott, mindösszesen 4,6 millió lakosú Costa Rica sporttörténelmet írt, bejutott a világbajnokság legjobb nyolc csapata közé, tovább emelve ezzel az index mutatóit. Valószínűleg a Magellán által, 1520-ban felfedezett, volt inka birodalom, Chile lakói sem gondolták, hogy csapatuk ilyen messzire jut, de Mexikó is szerzett új szurkolókat, talán a torna legfanatikusabb, érzelmekkel, pozitív energiákkal maximálisan ellátott edzőjüknek, Miguel Herrera-nak is köszönhetően. Kolumbia is erőn felül teljesített, James Rodriguez nevét azok is megtanulták, akik eddig kevesebbet hallottak a Monaco fiatal futballistájáról. De a futball igazságos és Gary Lineker óta tudjuk: a végén mindig a németek nyernek!
Az elődöntőbe már a 4 legerősebb, legrutinosabb nemzet képviselői jutottak. Hollandia, még ha hosszabbítás után is, de végig meggyőző teljesítménnyel menetelt az elődöntőig, Brazília javuló formájának, és egyre bátrabb támadófutballjának köszönhette a végjátékban való részvételt, de Argentína is mérkőzésről mérkőzésre jobban, szervezettebben játszott, a kieséses szakaszban gólt sem kapott. Costa Rica és Kolumbia szereplése után viszont újra egy történelmi esemény szemtanúi lehettünk az elődöntők első mérkőzésén: Németország szó szerint átgázolt a házigazdákon, akik fél óra leforgása alatt 5 gólos hátrányba kerültek. Brazília elszenvedte történelmének legnagyobb vereségét, véget ért a 42 mérkőzésen át tartó, hazai veretlenségi sorozata, az 1-7-es kudarc után az ötszörös világbajnok gyászba borult. 
Összességében egy gól gazdag, 171 találatot hozó, 2,7-es mérkőzésenkénti gólátlagú világbajnokságon, 31 napon vagyunk túl. Remek összecsapásokat láthattunk, talán ezek közül is kiemelendő, az 52 helyzetet, kísérletet hozó Belgium-Amerika találkozó. A két csapat játéka is abszolút a torna pozitívumai közé sorolható. A statisztikák ezúttal sem hazudnak! Minden összevetésben megtalálhatóak a német labdarúgók, a német válogatott, minden mutatóban az elsők között szerepelnek. Németország a csúcsra ért, a német futball megkoronáztatott, valós jelentést adva Joseph Haydn által, 1797-ben írt himnuszuknak: "Deutschland, Deutschland über alles!"
Valami véget ért... 

fotó: fifa.com

2014, július, 14 Hrutka (Rudi) János 1

Related Articles

Oszd meg!
Valami véget ért...
Hrutka János