Világbajnokság 11. nap (3)

Egyesült Államok-Portugália 2-2 (0-1)

Nem tudom megállni, hogy pár szót ne ejtsek a himnuszokról. Azt tudjuk, hogy az amerikaiak számára a nemzeti induló eléneklése egy sporteseményen része a „sónak”, és a szívre tett kéz pedig kötelező eleme a mutatványnak.

De hogy ez a szervünk a jobb vagy a baloldalon található, az már zavart okozott a labdaszedő gyerekek számára; az izgalom biztos összezavarta szegényeket. Lehet ez a zavarodottság az amerikai legényekre is ráragadt, mivel egy „bődületes” hibának köszönhetően a portugálok már 5 perc után vezettek. Hogy Naninak miért kellett a gólja után az ujját „szopogatnia”, azt majd megfejtjük valahogy. Nem tagadom, becsülöm az amcsikat azért, ami ezek után az első félidőben történt. Folyamatosan rohamozták a portugál kaput, és „tüzeltek” minden lehetséges helyzetből, akár egy vadnyugati westernfilmben. Ahogy egy spagetti westernben nem maradhat el a főszereplő szemeit premier plánban mutató jelenet, itt sem múlhatott el egy félidő Ronaldo „füstölgő” szabadrúgása nélkül. Valószínű a mi meccsünk rendezője is Sergio Leonénak képzelhette magát, amikor közelről megszemlélhettük főhősünk arcvonásait. A második játékrész elején Bradley még kihagyta a kihagyhatatlant, hogy idézzem a mérkőzés kommentátorát, Jones viszont már „megsebezte” lövésével a portugál kaput. Eltalálták egymást az ellenfelek, de a folyamatos tűzpárbaj során az amerikaiak Dempsey révén komolyabb sebet ejtettek. Portugália az utolsó utáni pillanatban viszont felállt a „halálosnak” hitt lövéstől. Az, hogy elvéreznek-e Ronaldóék, vagy megtalálják a csodaszert a gyógyulásra, Ghána ellen kiderül. 

fotó: fifa.com
szerző: schindlerA