Szamba-napló
Június 21., szombat
Azóta bírom a srácot, amióta Pekingben leállt velem kokettálni. Igaz, hogy a vállamig ért, de ez nem zavarta. Még jó, hiszen a számomra örökemlékű pantomimezésbe, csak akkor lendült bele igazán, amikor már kellő magasságból tekinthetett le rám és egy ablak választotta el tőlem.
A Buszos sztorim Messivel című regényt végül nem írtam meg, bár ismerek olyat, aki egyszer az egyik reptér mozgólépcsőjén látta felfelé haladni a világ egyik legjobb futballistáját, aztán rögtön összerántott egy vaskos könyvet a „beszélgetéseikből”. Talán ez a for evörig tartó szimpátia az oka annak, hogy nyálcsorgás nélkül képes voltam a nemzetközi sajtót átböngészni. „Sokan szeretnék őt, de szerencsénkre argentin!”, „Aladdin megdörzsölte a csodalámpát”, „A törpe, aki megint óriásira nőtt”, „A zsenik sosem alszanak”, és ehhez hasonló címek kürtölték világgá, hogy a kis kedvencem összehozta az Albiceleste újabb győzelmét. Thomas Müller véres feje is kevés volt ahhoz, hogy Klose elé kerüljön, aki 15 találattal, immáron ott feszíthet El Fenómeno mellett az örök góllövőlista élén. És akkor jön a szerethető rész! Ketten is üzentek a Lazio sztárjának, de a Ronaldo nevű (Isten hozott a klubban!), még a német lapoknak sem volt annyira érdekes, hogy foglalkozzanak vele. Ellenben az, hogy Rihanna a Twitteren eldicsekedett egy közös fotójukkal, mindjárt címlapot ért a Bildben. Szurkoltam a bosnyákoknak, talán ezért is hatott meg annyira Susic mester, amikor az 1-0-s vereség után azt mondta: ez a generáció nem érdemelte meg, hogy ilyen hamar befejezze a vb-szereplést. A halálcsoportban vígan masírozó Costa Rica még mindig téma, San Joséban lassan szokássá válik utcára vonulni és ünnepelni, és az sem elhanyagolandó tény, hogy a bulik fő hangadója maga az elnök, Luis Guillermo Solis. Azért azon azóta sem tudtam túllépni, hogy az olasz meccs után a dél-amerikai együttesből hét játékost ellenőrzött a FIFA, az azzurriktól pedig csak kettőt. A szervezet persze azonnal indokolt: öt játékost nem tudtak elcsípni a vébé előtt, ezért gondolták, hogy kollektíve vesznek tőlük mintát. Hopp, Muntarit el ne feledjem! A Milan ghánai középpályásának fizetése több mint 1 millió euróval nőtt az új szerződés alapján, de valószínűleg nem nyomta a zsebét, hanem az embersége vette rá arra, hogy egy halom készpénzzel beállítson egy brazil favelába és bankjegyeket osztogasson a helyieknek.
fotó: EPA, prosport
szerző: lázár