A Zseni

A zseni...
Rendkívüli tehetség, kiemelkedő intelligenciával vagy képességekkel rendelkező személy; géniusz... az értelmező szótár szerint! Ez volt Varga Zoli! 
Kinek és miért áll, állt érdekében bemocskolni olyan emberek nevét, akik már köztünk sincsenek, nem tudom.

A tény azonban az, hogy állítólagosan egy aukciós ház (nevét nem említeném, további reklámot nem csinálnék nekik), a "család" megkeresése után, árverésre bocsájtotta Varga Zoltán írógéppel írt versecskéjét, melynek keletkezését közvetlen Zoli disszidálása utáni időszakra becsülik. A feltételezett abszurditás után azért akadnak elég erős kételyei az embernek:
1) A családnak, hozzátartozóknak valóban szükségük volt arra a 20.000 Ft-os kikiáltási árra (mínusz jutalékok), amivel több, a magyar futball óriási alakját, szereplőjét sározzák be?
2) Zoli levelében említést tesz a "vén Ilovszki Rudi"-ról, Illovszky Rudi bácsiról, aki a levél keletkezésének feltételezett időpontjában 48 éves volt, vénnek abszolút nem mondható!
3) Vajon Zoli figyelt arra is, hogy a mexikói olimpiára csomagolás közben betegyen a tatyóba egy magyar billentyűzettel rendelkező írógépet is? Végigcipelte a világon, hogy a végállomáson, egy dortmundi padlástérbe elbújva megírhassa ékezetes, magyar betűkkel ellátott rágalmait? Nyilván, hiszen nem baj, ha nem kell foglalatoskodnia majd a kedves olvasónak a szavak helyes értelmezésével. De könnyen elképzelhető az is, hogy a vesztfáliai klub előjárói, aláíráspénz gyanánt, egy magyar billentyűzettel rendelkező Robotron írógéppel kedveskedtek a magyar fiúnak.
4) Flóri bácsi, isten nyugosztalja őt is, annyira haragudott Zolira, hogy a rendszerváltók hatalmas nyomására és térden álló könyörgésére meghívta a Zsenit, az 50. születésnapjára. A "hontalan fallosz" tulajdonosa pedig felkelt reggel müncheni albérletében, belenézett a tükörbe, köpött egy hatalmasat, majd 23 év után azonnal, az első szóra, Budapestre hajtott. A fővárosban köszöntötte a sokat emlegetett Császár mellett a leszolgázott Rákosit. Annyira elvarázsolta, lenyűgözte "6000 marha" köszöntése, valamint Gyula bácsi, Flóri bácsi és a többi "kiszolgáló" kedvessége, hogy pár év múltán, immár szeretett és tisztelt klubja szakvezetőjeként lépett az öltözőbe, maga mögött hagyva egy felépített nyugat-európai karriert.
5) Zolit tizenéves kora óta megfigyelték, rendszeresen jelentettek róla. Mai ésszel fel sem tudjuk fogni, hogy mit jelentett ilyen környezetben élni. Távozása után a rendszer mindent elkövetett annak érdekében, hogy ne lehessen még egy "Puskásféle" sikertörténet. Próbálták teljesen ellehetetleníteni. Vajon nem egy valószínűsíthetőbb scenario, hogy ez is egy rendszer lejáratásának az eszköze volt? Névtelenül, aláírás nélkül? (utánaolvasva a dolgoknak, található olyan írás is az internet világában, amely ezen levél sok száz oldalas sokszorosítására és terjesztésére hivatkozik, hosszú évekkel ezelőttről)
A kivételes képességű játékos világ életében harcolt igazáért, kimondva szavakat hitt abban, hogy jobbá teheti világunkat, felnyithat szemeket, segíthet európai módon élni, létezni, gondolkozni. Kevesen értették itthon! Hogy a végén üldözési mániája volt? Lehet... kinek ne lett volna, ha egész életét megfigyelésben, stresszben, távol otthonától, szeretteitől, üldöztetésben éli! 
Sok konfliktusa, nézeteltérése volt? Igaz! A végsőkig küzdött azért, hogy jobb labdarúgó, jobb edző, jobb tanító, egy minden szempontból szabad Magyarország polgára legyen. Ha követett is el hibákat, a célt soha sem veszítette szem elől!
Nagyon jól ismerve őt hiszem, hogy ilyen levelet nem írt volna! A Ferencvárost és annak közönségét mindennél jobban szerette. Akik pedig kitalált, igazolatlan, bizonyíthatatlan mocskolódásokon keresztül próbálnak pénzhez jutni, meggazdagodni, vagy csak szimplán hírt, médianyilvánosságot, egy kis figyelmet kiharcolni, szégyelljék magukat. Elhunyt sztárjaink, hatalmas nagyjaink nem ezt érdemlik!
Albert Flórián, Illovszky Rudolf, Varga Zoltán, nyugodjatok békében! Gyula bácsinak pedig jó egészséget és még hosszú-hosszú esztendőket kívánok!