Itt a kávéja Herr Matthäus

Lothar Matthäus, a magyar labdarúgó válogatottat 2004 és 2006 között irányító német legenda szinte mindent elért az életében. Csapatkapitányként emelhette magasba a Rimet-kupát, volt Európa bajnok, UEFA kupa győztes, német és olasz bajnok, az év labdarúgója Németországban, és a világ legjobb játékosa 1990-ben.

Edzőként sem adta alább, tréneri karrierje legelején rögtön bajnokságot nyert a szerb Partizan Belgráddal és a Bajnokok Ligájába jutatta a nagy múltú klubot, majd a magyar szerepvállalás után Ausztriában is aranyérmes lett a Red Bull Salzburg vezetőjeként.

Kevesen tudják, de „Loddar” Magyarországon él, imádja a magyar gasztronómiát, szereti a magyar embereket, és mindig szívesen tölti szabadidejét Budapesten a rengeteget utazó világsztár.

Ma reggel, a 150-szeres, rekord válogatott klasszis, szokásához hűen kikérte kedvenc belvárosi kávézójában a „macchiatoját”, rendelt hozzá egy croissant, és narancslevet egy szendviccsel a gyönyörű kedvesének. A nyugalmas reggeli szertartást viszont megzavarta egy faragatlan régi barát:

- A teljes kiőrlésű finomabb!

- Persze-persze, szerencsére még jó formában vagyok! – nevetett az 53 éves sztár. Jó reggelt! Ülj le ide közénk, kérsz valamit?

- Köszönöm, már túl vagyok mindenen! Nekem nincs időm ennyit aludni, tudod, ki korán kel…

- Kérlek, ne fárassz! Még csak 9 óra. Egy gyors reggeli és máris rohanunk az orosz nagykövetségre. A szokásos papírmunka. Képtelenek összerakni ezt a családmodellt a nagykövetségen: orosz lány, német fiúval, Magyarországon. Nem értik! Ha orosz lány, magyar fiúval lenne Budapesten, az még felfogható lenne számukra, de ezt képtelenek feldolgozni. Ezért megyünk sokadszorra oda. Ez az állandó ügyintézés. Futballedző szeretne lenni a párom!

- Akkor olyan csapatot kell keresnetek, ahol van női és férfi szakág is. A Ferencváros például pont ilyen, ráadásul szeretik is a német szakembereket. De nem is tudtam, hogy újra ilyen gondolataid vannak?

- Nem, nincsenek, ez csak vicc volt. Ha egy szövetségi kapitányi posztról lenne szó, azon elgondolkoznék, de klubcsapathoz nem szívesen kötném már le magam.

- Szerintem neked nem is szabad. Emlékszem a belgrádi, a brazil, az osztrák és az izraeli szerepvállalásaidra. Neked a minden napos edzői feladatok nem férnek bele az idődbe, annyi egyéb kötelezettséged van, hogy feleslegesnek érzem, hogy ilyet elvállalj! Ráadásul kinek hiányzik az a mindennapos stressz?

- Igazad van, tudom. Ha csak megnézem a közeljövő programjait, már most alig találok üres helyet a naptáramban. Díszvendég leszek a Németország-Kamerun mérkőzésen, ahova meginvitálták az összes korábbi német világbajnok játékost. Utazok Brazíliába, ahol az egész világbajnokság alatt szakértőként dolgozom majd 3 különböző csatornának. Az Al Jazeera, és a brazil Globo mellett, egy kínai televízió is felkért, hogy amikor éppen nem a stúdióban ülök, értékeljem majd a 20. VéBé eseményeit. Mindezek mellett a kötelező szponzori szerződéseimből fakadó követelményeknek is eleget kell tennem.

- Nem unatkozol…

- Abszolút nem! Ezek mellett még nem is beszéltem a kötelező családi programokról, a párom szüleinek látogatásáról. De ezt szeretem, sokat utazni, találkozni érdekes emberekkel és népszerűsíteni a futballt. Átadni azt a tudást, tapasztalatot a fiataloknak, ami engem a legnagyobb sikerekig vezetett.

- Esetleg a német válogatottnak?! Hogyan látod a „Nazionalelf” lehetőségeit a tornán? Az 1990-es olaszországi sikeretek után elég erős lehet Joachim Löw csapata ahhoz, hogy Németország újra felüljön a labdarúgás trónjára?

- Érdekes a helyzet. Hazám csapat minden futballeseményen esélyesként indul. Az elmúlt három világbajnokságon is éremmel tért haza a válogatott, két bronz, és egy ezüst került a vitrinbe, de a jelenlegi csapat is igen erős.

- Hollandiával karöltve csak 2 pontot veszített a selejtezők során és az elsők között jutott ki Európából…

- Így van. De félek is egy picit. A csapategység kiváló, és az egyének nagyon jók, nagyon erős csapatokban játszanak, viszont a védelem tökéletességéről nem vagyok meggyőződve. Talán ez lehet a gárda sebezhetősége. A dortmundi Hummels remek játékos, de a koncentrációjával, figyelmével van néha-néha egy kis gond, mint Boatengnél, aki ugyanúgy képes kihagyni pár pillanatra a mérkőzések alatt. Philipp Lahm pedig megsérült.

- Komoly a sérülése szerinted?

- Nem, ő ott lesz a június 16-i, Portugália elleni első mérkőzésen.

- Említetted, hogy már csak egy szövetségi kapitányi kinevezés vonzana a leginkább, ismerve téged így adódik a kérdés, mi lesz Joachim Löw-vel a torna után?

- Ha világbajnok lesz Németország, akkor szerintem távozik, hisz elérte azt a célt, amit Jürgen Klinsmann búcsúja után, a kinevezésekor a zászlajára tűzött. A csúcsra érne, a csúcson tudná befejezni! Amennyiben nem jutna az alakulata a négy közé, valószínűleg akkor is a váltás mellett döntene, hiszen azt kudarcként élné meg mindenki. Ha dobogón végez a „Nazionalelf”, az egy érdekes helyzetet eredményezhetne, hiszen akkor maradna megvalósítatlan cél, amire lehet, hogy kérne és kapna is időt a jelenlegi szakvezető. De ezek csak találgatások, tippek a részemről.

- Becsomagoltál már?

- Mindig készen állok az utazásra. Lehet, hogy elkísér majd Brazíliába a fiam, Loris is, hiszen a legutóbbi VéBén is velem tartott már. A hírek viszont picit aggasztanak! A dél-afrikai rendezvény előtt számtalan cikket lehetett olvasni a közbiztonságról, a rossz, és áldatlan állapotokról, pedig ott minden rendben volt. Johannesburg körül, ahol két stadion is épült, kocsival elérhető távolságban volt még 4, így rengeteg mérkőzést láthattunk a fiammal élőben. Brazíliában viszont sokkal rosszabb a helyzet és senki sem beszél róla, nagyon keveset lehet csak olvasni a negatívumokról.

- Pedig a nyitómérkőzés arénája sincs még kész!

- Igen, Sao Pauloban és más helyszíneken sem fejeződtek még be a munkálatok, állandó tüntetések vannak, a zavartalan közlekedés sem megoldott, és a stadionok hatalmas távolságra helyezkednek el egymástól. Ha ott kell lennem például egy összecsapáson Rio de Janeiróban, akkor utána minimum 700 km várna rám, ha a következő meccsen is látni szeretném, de az is elképzelhető, hogy több ezer. Nagyon félek attól, hogy valami olyan negatívum is fog történni a helyszínen, amiről sokáig beszélni fog még a közvélemény.

- Akkor menjetek, siessetek és töltődjetek fel egy picit az orosz nagykövetségen!

- Veled sem lehet komolyan beszélni! Mikor találkozunk megint?

- Lothar, én itt lakom!

- Én is! Akkor ezt megbeszéltük…

fotó: blick.ch

szerző: rudi