Világbajnokság 11. nap

Álom és valóság
Belgium – Oroszország 1-0 (0-0)

Csak ne lenne olyan fülbemászó az orosz himnusz, hogy még negyed óra elteltével is a dallama ment a fejemben. Pedig azt igazán nem mondhatom, hogy a Forma 1-es Osztrák Nagydíjhoz hasonlóan már az elején unalomba fulladt a mérkőzés, sőt,

a belgák és az oroszok is a támadó futballt részesítették előnyben. Illetve utóbbiak csak szerették volna, de leginkább védekezniük kellett, hisz Hazardék szinte szünet nélkül tüzeltek a kapujukra. Aztán Satovék úgy döntöttek, ideje tiszteletüket tenni Courtois-nál, aki nem fogadta őket túl nagy szeretettel, rendre védte a lövéseiket. Az viszont nem rajta múlt, hogy Kokorin nem sokkal a szünet előtt az első félidő legnagyobb helyzetét a kapu mellé fejelte. A második játékrész elején a legnagyobb izgalmat az jelentette, hogy vajon mikor érnek vissza a nézők a lelátó napos oldalára, illetve, hogy Witselnek miért nem ízlett a jó kis klóros brazil víz, amivel a vállát gyógyították az orvosok. Ezen aztán hosszan gondolkozhattam, hisz a pályán sok minden nem történt, a helyszínen lévő szurkolók is magukat szórakoztatták. Aki közben elaludt, az tíz perccel a meccs vége előtt ébredhetett fel a közönség felhördülésére Jescsenko helyzeténél. Erre már a belgák is magukhoz tértek, egy szabadrúgás után megszerezhették volna a vezetést, de Mirallas kapufára lőtte a labdát. Ezután Hazard és Origin felváltva veszélyeztette az orosz kaput, utóbbi eredményesen, hisz gólt lőtt. A hosszabbítás perceiben kettő lehetett volna az előny, ha Mirallas betalál, de így is ünnepelhet Belgium, hisz a csapat már biztosan ott van a legjobb tizenhat között. És ez már nemcsak álom, hanem a valóság. 

fotó: fifa.com
szerző: pusztaiV