(El)szólásszabadság

"Nem értek egyet azzal, gyűlölöm azt, amit mondasz, de mindent megteszek azért, hogy elmondhasd!" - Voltaire szavait sokat lehetett olvasni az elmúlt napokban különböző médiumok hasábjain. A sajtó-, és szólásszabadság mellett milliók tüntettek a világ több pontján, hol az utcára vonulva, hol az internet gyorsaságát kihasználva üzentek a közösségi portálok felhasználóinak, kifejezve ezzel is együttérzésüket. Nem minősítve, kommentálva a történteteket (ki is vagyok én, hogy eztmegtehetném?), elítélve minden erőszakos cselekedet, elgondolkodtattak picit a megjelent írások.

Kis hazánkból, ahol minden szavadra figyelned kell, ahol a sajtóból a legritkább esetben esik ki elfogulatlan, reális képet mutató írás, ahol sorsok, életek, pályafutások hullanak porba egy-egy rosszul időzített mondatot követően, ahol a legtöbb esetben vakítás, butítás és negatív hírsor jellemzi vezető szolgáltatóinkat, ahol azonnal kirekesztetté válsz, ha nem állsz éppen a sorban, elég érthetetlenek ezek a fejlemények. Vannak események, témák, amiről nem is beszélhetsz, mert említésük, de már a gondolatuk is súlyos jogi procedúrát jelentenének, büntethetőek.
Hangsúlyozom, hogy elítélve minden erőszakos cselekedetet, istenkáromlást, párhuzamokat nem keresve, állítva a történések között, szomorú dolgokkal kellett szembesülnöm tegnap.
A "szólásszabadság" építőanyag-hiányos falai mögé bújva két médium is megpróbált lejáratni két megbecsült hölgyet, akiket elég jól ismerek, alaptalanul, egzakt információk hiányában. Egyikük azóta számolatlanul kapja a fenyegető üzeneteket, a színes magyar nyelv minden obszcén megjegyzését megtalálva bennük. A másik csak simán összeomlott.
Mi a közös bennük? Csupán annyi, hogy mind a ketten az egyik legnagyobb példányszámú napilap "alapos" munkájának és "objektivitásának" áldozatai... mert könnyű, név nélkül, "munkatársunktól" jelentve cikkeket írni, belerúgni másokba, és nem vállalni az arcunkat, a felelősséget. 
Hiába tudja minden jó érzésű ember, barát, és szimpatizáns, hogy a megjelent álhírek, feltételezések alaptalanok. Akit egyszer azonos nemű embertársaiért érdeklődőnek tituláltak, az az is marad! Az olvasók egy részénél mindenképpen.
Egy médium addig lesz, marad hiteles, amíg "képzett" újságírói, neves szerkesztői, főszerkesztői megpróbálnak a tények ösvényén maradni. Legalább az első lépéseknél. Alaptalanul, egy hosszú jogi procedúra után elnézést kérve, talán egy alsó sarkos helyreigazítást is megjelentetve sem jogosult senki tönkretenni emberek életét, renoméját, felépített karrierjét, magánéletét. Pláne név nélkül! Azt hiszem ez nem szint, nem ezt jelenti a szólásszabadság!