A MEGOSZTÓ KIOSZTÓ

Interjú: Horti Gábor, kinek nem „Ray Charles volt a felfedezője”!

A múlt héten Horti Gábor, a sportklub műsorvezetője volt a meglepetésvendégünk a TV2 akadémián. A vele készített interjúmat fogadjátok szeretettel, sok érdekes dolgot tudhattunk meg a humoros sportriporterről. 

Három héttel a magyarországi választások előtt már a szavazóurnák elé szólították a Budapesti Műszaki Egyetem diákjait. Most nem a politikai hovatartozásuk végett kellett a papírokra „X”-et rajzolniuk a nebulóknak, hanem arról dönthettek, milyen hírességek részvételével forgassák le a „Forever Cup” elnevezésű amatőr labdarúgó torna reklámfilmjét. A voksolást toronymagasan Torghelle Sándor és beszélgető partnerem, Horti Gábor nyerte.

A család az első…

Teljes mértékben. Olyan kevés a szabadidőm, hogy amikor csak tehetem, a gyermekeimmel vagyok, ezért kísértek el most is. De nagyon jó helyre kerültek, ahogy látom, már csoki bonbonokkal le is kenyerezték őket. Nem is rossz fizetség egy interjúért!

Mindenre van valami poénos válasza?

Nem tudom, ez valahonnan belülről jön. Emlékszem, egy éjfélkor kezdődő argentin bajnoki mérkőzést kellett közvetítenem. Ilyen késői órán ki kíváncsi a futballra? A fiatalok már rég elindultak a buliba, az idősebbek, akik otthon töltik az estét, a romantikus film után már a „Private Gold” izgalmait nézik, ahogy benehezedik a ránehezedő. Arra gondoltam, hogy ebből fakadólag senki sem engem hallgat, minket néz, akkor pedig legalább én szórakozzam jól, és elkezdtem poénkodni, ironikus szófordulatokat használni. Másnap persze égtek a vonalak, lehordtak mindennek! Az első 3000 levél, telefonhívás csak negatív volt, de azóta megszokták.

Megnéztem én is az összefoglaló videóját, a legjobb mondásait. Azért abban egyetérthetünk, hogy az „ezt az ostoba marhaságot fiam, mehetsz zuhanyozni, ilyen béna, idióta, bolond kapust”, vagy az „azt a lábát csak fogmosásra használja Coulibali”, elég megosztó kommentárok. Nem gondolja, hogy sokan emiatt más csatornára kapcsolnak?

Az elején lehet, hogy így volt. Azóta azonban megszerették, szórakoztatónak találják az emberek ezt a stílust, sokkal több a támogató, pozitív visszajelzés. Természetesen, én sem tudok elmenni szó nélkül amellett, ha 8-1-re kikapunk a hollandoktól, vagy novemberben, amikor az utánpótlás válogatott egymás után kétszer vereséget szenvedett, ráadásul az utolsó mérkőzésén 4-1-re, akkor a szövetségi kapitányuk, Mészöly Géza bejelenti a sportnapilap hasábjain, hogy ő szívesen lenne szövetségi kapitány! Na, ilyenkor azért bennem is felmegy a pumpa. Hozzátenném, hogy Géza felhívott utána és a következő adásban mindent tisztáztunk.

Viszont Sanyi a legnagyobb király…

Ez így van! Akkor vagyok a legboldogabb, ha magyar játékos mérkőzését közvetíthetem, ha magyar sportoló sikeréért szoríthatok. Akkor biztos, hogy senki sem fog elaludni a TV előtt a fotelban, mert úgy üvöltök. A magyar érdekeltségű sportközvetítések a pályafutásom csúcsai. Torghelle Sanyi gólja a Jéna csapatában, vagy Hrutka János és Szűcs Lajos bajnoki címe a Kaiserslauternnel, mind felejthetetlen élmények.

Azt most már tudjuk, hogy elég, ha valakinek „minden kísérletében ott van a gólcsíra, egy úgy is kinő belőle”, vagy „nem kell, hogy valakinek terézvárosi megfigyelő-kamera legyen a szeme helyén”, és az sem baj, ha „kicsit daraboskás, szemcsés a pikcsőr”. Azt azonban kevesen tudják, hogy hol kezdték el festeni ezt a „pikcsőrt”?

Az első ecsetvonások az iskolaévek befejezése után, felszolgálóként rajzolódtak. Sokat jártam Ausztriába, mert ott húszszor annyit kereshettem, mint itthon, hiszen 1 schilling az 20 forint volt akkoriban. Aztán egyszer, mikor hazajöttem, jelentkeztem a Komlósi Oktatási Stúdióba, akkor még csak az volt, és megtettem az első lépéseket afelé, hogy ne kelljen többet a határon túl munkát vállalnom. A többi egy picit a szerencsének is köszönhető. Az egyik nap sétáltam a TV2 épülete előtt és Vécsei Misi, a kereskedelmi csatorna sportszerkesztője jött velem szembe, majd utánam kiáltott: „Gábor, nem lenne kedved nálunk dolgozni?” – azóta megszállottan ezt csinálom. Voltam kommentátor, műsorvezető, riporter. Azt hiszem, a tévézésben már mindent kipróbáltam, talán csak a „Private Gold” maradt ki.

Miért, kipróbálnád magad a „küzdősportokban” is?

Nem, a futball és a kézilabda a mindenem. Egy közös forgatást Torghelle Xanyival és Dombi Tibivel, vagy egy gólörömöt Rudolf Gergővel nem cserélnék el semmiért! 

foto: sportklub.tv