Mennyei Prófécia 140325
Mielőtt bárki elővette volna a múlt heti egyik mennyei mérkőzésén vásárolt tökmagos zacskót, a szófa elé tolva a láb felrakására szolgáló sopronis rekeszt, és kikészítette a sörös korsót is, majd a melegebb, nőiesebb futballt kedvelvén a hazai pontvadászat után a „mell-klasszikora” kapcsolt, annak csalódnia kellett: a 21. forduló 8 mérkőzése után élvezhetetlen 2 órás dögunalom következett vasárnap este! De miért is?
Pénteken Bíró Péter vatikáni alakulata fogadta Bíró Péter „csakaliszenszetviszem” gárdáját. Még el sem kezdődött a nyugati rangadó, amikor több ezer torokból előtört a „mindenki szombathelyi” rigmus. Az év színészének választott, talpon ritkán maRadó András annyira meglepődött a hazai pálya hangulatán, hogy összeesés helyett ezúttal egy lefordulást választva, melyet az esti szertartást igazoltan lekéső ministráns sem tudott követni, megszerezte a vezetést. A pápai szombathelyiek úgy érezték, hogy eljött az ideje annak, hogy ütemes vastaps közepette elismerjék Tóth Bálint ez évi munkáját, és hangos „hülye vagy, hülye vagy” bekiabálásokkal cserére késztették a parádézó Szűcs Lajos távollétében edzői feladatokat ellátó szakvezetőt. Nem mondhatni, hogy Goran állt be Maric, de ha már a 88.percben csatasorba állították, köszönte szépen, értékesített egy kipattanót, 1-1. Az edzője helyett most nem nyilatkozó 76 éves kapus megköszönte az otthon ápolóinak a munkáját, majd átadta az igazi egyházi előjárónak a mikrofont, aki megnézve Gomez mester többrészes „áj em dő fész” videóját kijelentette: Azt mondták hülye vagyok. Aztán cserélek és még sem vagyok hülye! Ki érti ezt? – „be or not to be”, mondta a dán királyfi, majd elindult az ország másik végébe, ahol a jegypénztáraknál hatalmas „roHam lett”.
Ha elindult, meg is érkezett Debrecenben, ahol szombaton, a helyi pályavasúti dolgozók szakszervezete fogadta, a „47 ezer forintból meg lehet élni havonta” kampányfilm mecseki statisztáit.
A hétvégenként a Széchenyi téren egyérintős, tolódásos játékkal kalapozó pécsiek remek formát mutatnak, mióta kiderült nem könyvutalvány formájában kapják fizetésüket. Nem is bírt velük a baktereket, kalauzokat, mozdony- és targoncavezetőket felsorakoztató hajdúsági egylet, míg a pályára nem folydogált Tisza. „Többek között szóltam én hozzájok: Szegény Tisza, miért is bántjátok? Annyi rosszat kiabáltok róla, s ő a föld legjámborabb folyója!” – s mint az örült, ki letépte láncát, vágtatott a Tisza a büntetőzónán át, majd mialatt már többen a zuhanyzóban tusoltak, a 93. percben megszerezte a győztes találatot tizenegyesből. 1-0!
Valószínűleg tárgyalási napot tarthattak a fogadási botrányokkal kapcsolatos ügyekben, vagy műszaki okok miatt zárva tartott az összes nemzeti tippszmikszülő, hiszen ezen a szombaton csupa papírforma eredmény született!
Délután, a több tízezres szurkolóhad távollétében megtartott fehérvári derbin („városi” rangadó jelzőt az érintettek miatt nem használnám) a krókusz és a nárcisz virágzásától elalélt alcsúti arborétum felcsúti gondozói fogadták Steven Spielberg sötét oldalának birodalmi lépegetőit. A Lencse parádéval, és mesterhármassal tarkított összecsapás sajtótájékoztatója hozta a 90 perc legtöbb izgalmát. Ezen a héten kitettek az edzők magukért! Azok után, hogy elmondták, egy edző hülye addig, amíg nem cserél, most megtudhattuk, hogy „Harsányi, hova a p…a rúgja a labdát!” A valószínűsíthetőleg fellocsolt pályán Balajti buzizgat, Harsányi Meskó Zoltán által is irigylésre méltó módon touchdown-ra tesz minden héten kísérletet. Mindez pedig most már a sötét nagyúr és admirálisai egészségére megy, akik ráadásul alvászavarral is küszködnek. Na, mindegy, fődet az egészre, jövő héten lehet javítani! De ki mondta, hogy fődet rám? –kérdezte Harsányi, majd felszállt a csapatbuszra… 4-0!
A szombat másik korai mérkőzésén Torghelle álomférfi-felhőfejes-őserő-nőkbálványa-színész-air Sándor korábbi munkaadója ellen lépett pályára, ahol tiszteletére visszavonultatták az általa oly sokszor birtokolt 6-os széket, a fehérvári kispadon. A portugál nemzeti ünnep miatt böjtöt tartó déli vendégmunkások nélkül meglepően sok magyar ifjoncot felvonultató nemzeti válogatott elérte célját. Magabiztosan hárította a színészfenomén nélkül 17,6 év átlagéletkorú, ezen az estén kétszámjegyűre emelkedett szurkolótáború egylet rohamait, majd két magyar akadémista helyett két portugál fado táncosnak köszönhetően volt eredményes. A slusszpoént újra a reklámfilm-forgatási szünetben mindenkit „megbúboló” Xanyi adta, büntetőből büntetett büntetlenül! 1-2!
Románia megpróbálta a lehetetlen. Újabb egy pontot akart szerezni a dinamikus felzárkózásához a tabellán ott, ahol Puskás soha életében nem járt. A megbeszélt pontosztozkodásról egyedül a kispesti akadémia ifjú titánjának, BónaZoli-nak felejtettek el szólni, amúgy sem ért több nyelven magyarul, ezért a harcias kis növendék, 3 emberrel a nyakán fordult az alapvonal felé, majd kihagyhatatlan keresztpasszát az arra „bolygó Hollander” helyezte Európa bajnoki selejtezőcsoport ellenfelünk hálójába. 1-0!
Az este jött el az Armageddon! Mint egy ködfelhő a Grand Canyonban, vagy havazás Egyiptomban, netán tűzszivárvány az égbolton, úgy hatott ránk, amit Oroszország legdélebbi városában láthattunk. „Erste von Rudolf” immár „zwei mal”, „not vansz”, hanem kétszer volt eredményes. Csertői Aurél, a hazaiak mestere annyira nem hitt a szemének, hogy nem is cserélte be Simon Attilát, a góllövő lista vezetőjét, nehogy kiegyenlítsenek, elismerve ezzel a válogatott kedvenc teljesítményét! Respect! Horváth „mindentmegnyerekmostmár” Ferenc sem számított erre, lányos zavarában még a hazai logopédia alapfokának számító Strestik-et is pályára küldte, elfelejtve azt, hogy atomfelhőben nem nő növényzet, nincsenek fák. A „csakmagyar” paksi tatárok mindent megtesznek tavasszal azért, hogy izgalmas véghajrát láthassunk a bajnokságban! Köszönjük! 1-2!
Vasárnapra a két nagy múltú, legnagyobb szurkolótáborral rendelkező csapat, a Kecskemét és a Diósgyőr mérkőzései maradtak. Az első összecsapáson a hetek óta romantikus lila könnyekbe öltözött megyeri alakulat 20 perc alatt szétzilálta a diósgyőri aranysarkantyús lovagok női szekcióját. Szivics mester még ki sem ért az eligazítás után (nem mehettek összetartásra anyag 2. dia), a kezdő sípszó előtt az öltözőből, már kétgólos hátrányban volt együttese. A Szánkovics, Sztaniszlavjevics, Kabátovics, Vasiljevic, Koszovics középpályás sorból először „Csibu a boa”, majd Kabát Péter könyve volt eredményes, igaz, hogy a borsodiak mestere szerint 12 méteres LESről indult a csatár, de a partjelző nem láthatta, az előtte álló, lesen lévő diósgyőri Vadásztól. Az összetartások látogatása nélkül is a válogatottnak a legtöbb magyar játékost adó, ezáltal szombathelyi magasságokba törő egyesület vereségével az 5. helyre csúszott vissza a tabellán! 2-0!
A forduló utolsó mérkőzését követően is sokan várnak még a kecskeméti pálinkafőzde előtt. Vajon mikor jön? De Dani még mindig nem jön! Valami hiba csúszhatott a Pussycat DOLLs IX. alakulatának gépezetébe, hiszen tavasszal még nem találtak legyőzöttre! Hiába olvas Göthe-t több nyelven németül minden játékos, hiába szól Beethoven és Wagner felváltva az öltözői magnetofonból, és hiába ajánlott duplawurstos, októberfesztes társasutazást a TUI minden játékosnak, nem megy a góllövés, nem jön a győzelem, ahogy Böde sem. Egy dolog megy csak (el)… a nemzetközi kupaszereplés… de az német precizitással, porsche gyorsasággal! Ritkán látható, izgalmak, események nélküli 90 perc, 0-0! Fődet rá!
