Munka, siker, tisztelet

Az NB1 24. fordulója újra több meglepetéssel szolgált nekünk. A Ferencváros „csak” nagy küzdelemben, egy tizenegyessel tudta két vállra fektetni a Puskás Akadémiát, a Mezőkövesd két gólos előnyről veszített pontot a Paks ellen, az MTK pedig elgázolta a bajnokságot toronymagasan vezető Debrecent. A Hungária körúti találkozó végeredménye ugyanakkora meglepetésnek számít, mint a Videoton hazai pontosztozkodása a Lombard Pápa ellen, ráadásul úgy, hogy Tóth Bálint együttese kétszer is vezetett.
José Gomes, a fehérváriak mestere újra ingerültebben reagált, mint ahogy tőle az utóbbi időben megszokhattuk, az újságírói kérdésekre:

„Amióta ideérkeztem, számos meccs – nemcsak egy, vagy kettő, rengeteg – volt olyan, hogy a padon maradtam, és nyertünk. Szerintem ez nem fontos kérdés. Kifogásnak tűnhet, hogy a bírókról beszélek. Nem én vagyok a Videoton. Én a Videoton edzője vagyok. És a játékvezetőknek, a szövetségnek és valamennyi döntéshozónak tisztelnie kell a Videotont, mert rengeteget dolgozunk. Ez nem a Fehérvár-projekt, ez a magyar projekt. Magyarországot képviselhetnénk Európában. Szükségünk van a tiszteletre, tiszteletet követelünk. Az első tavaszi meccsünkön, az MTK ellen Kassai Viktor úr vezetett, és nézzék meg, micsoda hibákat követett el ellenünk. Ezt nem tudjuk elfogadni. Rengeteget dolgozunk. Önök meg azt mondják, hogy ez az edző már megint a bírókról beszél, de nem erről van szó. Nézzék meg a felvételeket, és mondják el, ha nincs igazam. Köszönöm” – mondta kiabálva, majd kiment a sajtótájékoztatóról.
Nem sokkal később a trénertől megjelent egy másik nyilatkozat is hivatalos honlapján, amelyben arról beszélt, hogy van egy ellene dolgozó lobbi, amely a volt magyar kapitány akarja a helyére ültetni, és ezért sújtják csapatát a bírók.
„A játékvezetők számos alkalommal sújtottak minket büntetőkkel, mivel van egy lobbi, amely a korábbi magyar szövetségi kapitányt akarja a Videoton élén látni” – olvasható Gomes nyilatkozata a josegomescoach.com-on. (nso.hu)

A fent leírtak több szempontból is érdekesek, több okból is gondolkozásra késztetik az embert:
Először is „nem a Portugál edző a Videoton”. Teljesen egyetértek! Egy külföldi edző, játékos, egy idegen országban azzal tud tiszteletet elismerést kivívni magának, ha valamiben jobb, mint a hazai vetélytársai. Nem kommunikációban, hanem szakmailag. Bár olvashattunk, hallhattunk egy-két héttel ezelőtt olyan nyilatkozatot is, ahol „I am the face of Videoton” (Én vagyok a Videoton arca) kinyilatkoztatással kezdte Gomes a kirohanással végződött interjút, az eredmények, ami miatt „arc” lehet valaki elmaradtak azóta is. A tavaszi 11 mérkőzéséből (a ligakupa meccseket is beleszámítva) hármat megnyert, hármat elvesztett a bajnokaspiráns csapat és 5 döntetlent játszott. Ha megnézzük az elmúlt 7 bajnoki mérkőzésének a statisztikáját, még rosszabb a helyzet: 1 győzelem mellett 3 döntetlen és 3 vereség a mérleg. A Diósgyőr, a Haladás és a Ferencváros is utolérte már a tabellán a piros-kékeket, ezért nagy harc várható a dobogóra kerülésért. Ez a teljesítmény, legyen bárki is az edző, nagyon kevés attól a csapattól, amely közel 3 milliárd forintból gazdálkodik évente, közel kétszer akkora büdzséből, mint bármely honi konkurencia. A lehetőségeket nézve, legyen az anyagi, infrastrukturális, vagy a lobbi erőt figyelembe vevő, a Videotonnak körülbelül 15 ponttal kellene vezetnie és nyernie a magyar bajnokságot, és nemzetközileg is legalább 2 évente sikert elérnie.
Lehet minden héten a magyar futballt, a magyar futballközeget, és a háttérben zajló folyamatokat szidni. Lehet… de csak egy darabig. Mert egy idő után a fegyverrel, paripával és pajzzsal, valamint a legkorszerűbb technikával felszerelt sereg hadvezére sem tud hiteles maradni, ha minden ütközetet elbukik. Lehet mindig a külső körülményekben keresni a hibát, de a számok, a statisztikák makacs tényeket mutatnak! 
Magyarország legjobb és legerősebb csapata 1 bajnoki mérkőzést nyert az elmúlt hét találkozóján! Ez pedig ilyen háttér mellett kevés! Ezt kimondani, ezt beismerni, belenézni a torz tükörbe valószínűleg sokkal szimpatikusabb lenne, mint a játékvezetőket, és az egyéb szereplőket szapulni, presszionálni. Ha ez egyszer is sikerült volna a portugál szakembernek, valószínűleg akkor járna neki és csapatának a maximális tisztelet!
A hazai játékosok, szakemberek és a szurkolók részéről egyaránt. Úgy, ahogy azt Paulo Sousa és csapata is megkapta szakmailag, pedig ő is egy megosztó személyiség volt, azonban eredményes. Sikeres, ami a legfontosabb, ami feljogosít arra, hogy bárkit hitelesen kritizálhass!
Ehhez még „not van, not tú, hanem sokkal több” összecsapást kellene nyernie a Fehérvárnak. A futballpályán, nem a sajtótájékoztatókon, ahol viszont sokkal több tisztelet kellene… a magyar futball szereplőivel és a médiával szemben.
Akkor senki sem arról beszélne, hogy mikor lesz Egervári fehérvári…

Forrás és fotó: nemzetisport.hu