"Sok-sok ezer szurkoló győzelmet remél!"

Ma Isztambulban vendégeskedik Jose Mourinho legénysége egy török jótékonysági rendezvényen, ahol a londoni sztárcsapat ellenfele a Besiktas és a Fenerbahce lesz. A „Sükrü Saracoglu” arénában, a „Fener” hazai pályáján 50.000 szurkolóra, szimpatizánsra számítanak, akik 50, 100, és 160 török líráért, azaz körülbelül 5500, 11000, és 17500 forintért válthatják meg belépőiket. 

A Ferencváros új otthona gyönyörű lett, mindenki csak köszönettel tartozhat azoknak, akik ezt kigondolták, megvalósították és Közép-Európa legmodernebb, legszebb stadionjával ajándékozták meg a magyar rekordbajnokot.

Az idősebbek részesei lehettek az 1974-es avatónak, és azóta is felejthetetlen élményként hordozzák magukkal azt a 90 percet. A szurkolók megosztása, kizárása ebből az élményből, abból az ember életében talán egyszer adódó alkalomból, hogy ott lehet imádott, szeretett csapata új stadionjának első meccsén, nem biztos, hogy a legjobb út. Ezek a drukkerek, időjárási viszontagságokat figyelmen kívül hagyva, anyagiakat nem sajnálva támogatták, kísérték el itthon és külföldön csapatunkat, akárhol is játszottunk. Ők is részei annak, amit úgy hívnak: Ferencváros. Ők azok, akik emlékeznek még arra, hogy mit jelent a „fradiszív”, és akkor is a lelátón szurkoltak, amikor sem az eredmények, sem a játékosok erre rá nem szolgáltak. Elkísérték a fiúkat a másodosztályba, és megtalálták a csapatban akkor is a szerethetőt, amikor szinte egy magyar futballista sem futott ki a gyepre zöld-fehér szerelésben.

A média információ és szalagcímei szerint 2013-ban, a kivitelező cég kb. 40 millió eurós ajánlattal nyerte meg az aréna építésére kiírt pályázatot. Fantasztikus munkát végeztek, ennyi idő alatt egy ilyen csodát felhúzni… örök hála nekik. Őket sem szabad elfelejteni! Aki benne van a futballban az tudja, hogy egy ilyen sztárcsapatnak mi a gázsija, mennyiért jön el játszani egy barátságos mérkőzést. Az egyszerűség kedvéért saccoljuk ezt az összeget 1 millió euróra (bár az információk alapján talán ez egy picit kevesebb is lehetett). Ott, ahol 40 millió euró találtatik arra, hogy egy álom megvalósuljon, ott nem lehet akár előre is tervezni egy kis plusz költséggel? Ennek a 2,5 %-val?! Nincs még 1 millió ott, abban a kispárnában, ahol 40 volt? Nem lehet a rengeteg munkásnak, a minket tűzön-vízen át elkísérő szimpatizánsoknak, a szponzoroknak, támogatóknak, az utánpótlásnak, a kormánynak, a volt ferencvárosi játékosoknak, sportolóknak, bajnokoknak és mindenkinek megköszönni azt, hogy idáig eljutottunk? Mert ők azok, akik megérdemelnék, hogy ezen estén ott legyenek! Mert ők a Ferencváros! A család! Ez az élmény, egy hatalmas ünnep keretein belül, ingyen, de akár jelképes összegért is, őket illetné! Olyan örömben részesíthetett volna a klub mindenkit, hogy imába foglalják az összes vezető nevét. Marketing, ahogy nyugatra csinálják…

Biztos vagyok abban, hogy sokan kimennek majd a nyitómérkőzésre, sokan jelen lesznek a Chelsea elleni összecsapáson. Sokan, akik közül sokan, soha többet nem mennek a gyönyörű szentélybe.

Ajándék, és építő gondolatok helyett fájó civakodás. Fájó annak, akinek jelent valamit a Ferencváros, jelent valamit a 3 „E” betű! Mondhatnánk, hogy ez a legrendesebb családban is előfordul. Ez igaz! De a gyerekeit soha nem tagadja meg az ember!

Hajrá Ferencváros, sok sikert szeretett klubomnak ebben a csodálatos otthonban!

fotó: koronaradio.hu